MandalaTanya

Üdvözlő blog :: Bagirathi Miért írok? Ezt a témát járom kicsit körbe ezzel a rövidke írással. Kövess, ha téged is érdekel, hogyan születnek a világok és mi lehet az érzékszervekkel felfogható világon túl!

„Boldogok, kik szabadságért, igazságért kockáztatják életüket,
mert haláluk ISTENNÉ SZÜLETÉS leend.”

🇭🇺️🇭🇺️🇭🇺

„Boldogok, kik szabadságért, igazságért kockáztatják életüket,
mert haláluk ISTENNÉ SZÜLETÉS leend.”

Tenni másokért, áldozni az életünkből a legnemesebb felajánlás. A Hősök példája emlékeztessen bennünket arra, hogy becsületes helytállással, a mindennapok Hősei legyünk! Szeretetben, igazságosságban, bölcsességben.

Áldás

🇭🇺️🇭🇺️🇭🇺️

(Dr. Darnói Tibor írása, az idézet Máté Imre Yotengrit című könyvéből származik)

Tegnapi posztomban arról írtam egy idézetet, mely a leírt szó állandóságáról szólt.
Azonban az írásbeliség hajnalán a történetek írott változatai a feledés elleni biztosítékot jelentették. Olyanok voltak, akár egy zenemű partitúrája, melyet csak a hozzáértők olvashattak. A közönség a fülével és nem a szemével fogadta be a szavakat.

Mivel egész héten a mesehallgatásról regéltem nektek, heti zárásként - stílusosan - az ókori irodalom énekelt versét hoztam:
Sebő-Horatius: Lydiához

https://www.youtube.com/watch?v=q-dGyh1ZSRM&list=RDq-dGyh1ZSRM&start_radio=1

"Amint leírták őket, a szavak sorrendje éppúgy állandósult, mint a hangjegyek a kottában. A mondatok dallama örökre ugyanaz maradt; megszűnt a beszélt nyelv kiejtett szavainak spontán, fürge és szabad áradata. A mükénéi kor vándordalnokai még hangszerük pengetése mellett énekelték meg a hősi mítoszokat, előadásukat pedig az improvizáció jellemezte.
Az írott könyvek korában a rapszódosznak nevezett énekmondók már előre megtanult műveket adtak elő hangszeres kíséret nélkül - a szöveg mindig ugyanaz volt, a dalnok pedig egy ütem mérésére szolgáló bottal verte a ritmust."
(Irene Vallejo: Papirusz 145.oldal)

́snépszerűsítés ́söröme ́zet

TE MIT OLVASOL MA?

Egész héten a mese és az olvasás körül bolyongtam, ezért ma adekvát kérdés, hogy én hogyan állok a kérdéshez.
Őszintén elmondom, a lányomat abban a szellemben neveltem fel, hogy meséket hallgatott, olvasott és magyar népmeséket, világ meséit nézett dvd-n. Tíz éves koráig nem volt telefonja, akkor azonban bejött az online oktatás, így nekünk is megváltozott az életstílusunk. Egy ideig még olvastam esti mesét, aztán 11 éves korára ez végül kikopott.
Nem tudom, hogy mi az, ami megmarad számára abból, amilyen alapokat leraktam neki. De abban biztos vagyok, hogy számít. Nekem is számított, hogy az én anyám olvasott, és az ő anyja is így tett.
Ez egy olyan minta, amit szívesen adok tovább, mert érték számomra.

A képen látható könyveket nemrég vettem, és már alig várom, hogy elolvassam őket.
Az egyik könyvet a címe miatt vettem le a polcról (Olga Tokerczuk, lengyel Nobel-díjas író műve, a Hajtsd ekédet a holtak csontjain át).
A másik két könyvet a szerkesztőm ajánlására szereztem be (Murakami Haruki: Mesterségem regényírás és a Köddé vált elefánt). Az íróról kiderült, hogy egyik barátnőm is olvassa az írásait. Ennek nagyon megörültem. A könyvek mindig összehoznak. 😊💝

́zet ́söröme ́snépszerűsítés

A mai napi elgondolkodtató idézet egyik mostani nagy kedvenc könyvemből való. Irene Vallejo: Papirusz című könyvét mindenkinek ajánlom, aki szeret olvasni, tudást szerezni, bővíteni az ismereteit.

AZ OLVASÁS HASZNA, CÉLJA, ÉRTELME...

„Annyi könyvet olvastam, de a legtöbbjüket elfelejt***em. De akkor mi értelme az olvasásnak?” –
ezt a kérdést t***e fel egyszer egy tanítvány a Mesterének.

A Mester akkor nem válaszolt. Néhány nappal később azonban, amikor a fiatal tanítványával egy folyó mellett ültek, azt mondta, hogy szomjas, és megkérte a fiút, hozzon neki vizet egy földön fekvő piszkos, régi szűrő segítségével.

A tanítvány összerezzent, tudván, hogy ez egy logikátlan kérés.
Azonban nem mondhatott ellent a Mesterének, így fogta a szitát, majd elkezdte végrehajtani ezt az abszurd feladatot.

Minden alkalommal, amikor a szitát a folyóba mártotta, hogy vizet merítsen a Mesterének, egy lépést sem tett, már egy csepp víz sem volt a szitában.

Több tucatszor próbálkozott, de hiába rohant a partról a Mesteréhez, a víz továbbra is átfolyt a szita összes lyukán.

Kimerülten leült a Mester mellé, és azt mondta: "Nem tudok vizet hozni neked azzal a szitával. Bocsáss meg, Mester! Ez lehetetlen, és kudarcot vallottam a feladatommal.

"Nem" - felelte az öreg mosolyogva -, "nem vallottál kudarcot. Nézd a szitát: most olyan jó, mint új korában. A víz, amely átszűrődött a lyukain, megtisztította."

"Amikor könyveket olvasol" - folytatta az öreg Mester - , "te olyan vagy, mint a szita, és a könyvek olyanok, mint a folyóban lévő víz."

„Nem baj, ha nem tudod megőrizni az emlékezetedben mindazt a vizet, amit átáramoltatnak rajtad, mert a könyvek, melyeknek lapjai ötletekkel, érzelmekkel, tudással, igazsággal vannak tele, megtisztítják az elmédet és a lelkedet, és jobb és megújultabb emberré tesznek. Ez az olvasás célja.”

Forrás: “Le storie di Maui, 111 gradini verso la felicità” di Rodolfo Carone, Giovanna Garbuio, Francesca Tuzzi (Ed. L’età dell’Acquario)
Rodolfo Carona, Giovanna Garbuio, Francesca Tuzzi: Maui történetei, 111 lépés a boldogság felé